Dusan Tittel, a szövetség főtitkára ugyan nem erősítette meg, hogy négyoldalú szerződésről van szó, az ügy a szlovák média számára viszont a napnál is világosabb. A szövetség december elején visszavonta a klubnak tett ajánlatát - ebben állítólag 150 millió koronát kínáltak, a Slovan vezetői szerint csak 110-et -, s jelenleg kitart amellett, újabb ajánlatot csak akkor tesz, ha a Slovan megoldja a problémáit. Azzal is kirukkolt a szövetség, hogy a nemzeti stadion építését a másik pozsonyi klub, a szomszédos Inter stadionján oldaná meg.
Véletlen-e, hogy ez a stadion a fent említett bevásárlóközpont tőszomszédságában van; hogy az Inter főszponzora éveken át a Slovnaft üzeme volt, amelynek jelenleg főrészvényese a magyar Mol társaság? Kérdés: mi haszna lesz tehát a magyar Trigránitnak a Slovan ingatlanának megvételéből? Csak úgy kidobna tízmillió dollárt? Szó sincs erről! A megoldás egyszerű: az Inter labdarúgóklub edzőpályáit, amelyeket a várostól bérel, megkapja a TriGránit, és ezzel megadatik a lehetőség, hogy tovább bővítse üzlethálózatát azon a területen, amely jelenleg az Inter birtokán található. Mi több, érdeklődésünkre a Slovan egyik neve elhallgatását kérő vezetője még azt is mondta: a TriGránit azért érdekelt az üzletben, mert a tervezett nemzeti stadiont a cég építhetné fel, ami mindenképpen igen jelentős beruházás.
Az ügyben megkerestük a TriGránit Rt.-t is, és kérdésünkre a kommunikációs osztálytól azt a választ kaptuk, hogy a cég nem zárkózik el egyetlen potenciális befektetési lehetőségtől sem, ám jelenleg az ügy olyan állapotban van, hogy nem kívánják a sajtó elé tárni.